Induktív érzékelők

Induktív közelítésérzékelők, 42 oldalas katalógus (pdf) (1,18 MB)

Az induktív érzékelők, rövidítésünkben IAS, működése egy tranzisztoros oszcillátoron alapszik, aminek az áramfelvételét megváltoztatják a közeledő fémtárgyak. Ez a hatás nemfémes anyagokon át is jelentkezik. Az oszcillátor áramának változása típustól függően megfelelően erősített tiszta jelként, vagy kapcsolóerősítővel feldolgozva kétállapotú jelként kerül a kimenetre. Az egyenáramú kivitelek kimenőfokozatai npn vagy pnp tranzisztoros kivitelben állnak rendelkezésre. A váltóáramú is félvezetős kimenettel rendelkeznek. A kimenet kapcsolófunkciója a mechanikus kapcsolókhoz hasonlóan bontó, záró vagy váltó lehet. Az induktív érzékelők közvetlenül csatlakoztathatók elektronikus áramkörökhöz, PLC-s bemenetekhez, relékhez vagy mágneskapcsolókhoz. Az oszcillátor áramát az aktiváló tárgy érintés nélkül, az aktív felülethez közelítve változtatja meg. Az oszcillátor a specifikált maximális érzékelési távolság (S_n) + 10 % és az aktív felület között fojtható. A folyamat során se erő, se a nagyfrekvenciás tér által okozott mágneses hatás nem éri az aktiváló anyagot.

Az IAS alkotóelemei műanyag vagy fém házba szereltek, és epoxigyantával vannak kiöntve. A felhasznált műanyag PVC (poli-vinil-klorid), üvegszál-erősítésű PA (poliamid), PTFE (teflon), vagy PEEK (poli-éter-éter-keton) lehet. A fémházak anyaga krómozott vagy nikkelezett réz, illetve No. 1.4301 vagy 1.4305 számú V2A (KO33 vagy KO36S) korrózióálló acél. Mindegyik érzékelő érzéketlen a porra és a rezgésre (rezgésállóság: 30 g, kiviteltől függően egészen IP 68 védettségig). A tokozás választéka széles körű alkalmazást tesz lehetővé, például agresszív közegek, forróság vagy gőz környezetében is.

Kizárólag ellenőrzött elektronikus alkatrészeket, bevált integrált és hibrid áramköröket használunk és állítunk elő SMD technológiával. A standard megengedett környezeti hőmérséklet -30°C és +100°C között lehet, rövid időre a 90°C-t is elérheti. A termékválasztékunkban hőálló kivitelek is vannak.

Az érintésnélküli észleléssel nincs szükség működtető erőre, a kapcsolás pergésmentes, nincs elhasználódás, nincs karbantartásigény, valamint az élettartam független a kapcsolás gyakoriságától.

A mechanikus kapcsolókhoz hasonlóan a 2- és 3-vezetékes kapcsolóérzékelők sorba vagy párhuzamba köthetők. Sorba kötésnél az érzékelők számával megszorzott, típusra jellemző feszültségeséssel és maradékfeszültséggel Ud kell számolni. Tirisztoros kimenetek párhuzamos kapcsolása esetén az elsőként bekapcsoló kimenet veszi fel a teljes terhelőáramot.

Az analóg induktív érzékelők egy 20-fordulatú potenciométerrel vannak ellátva. Ez lehetővé teszi a működési tartomány alkalmazás-specifikus beállítását a minimum távolság “0 mm” és a típusra jellemző maximum érték között. Így a mérendő távolságtól függetlenül, mindig rendelkezésre áll a teljes kimeneti tartomány. A működési tartományon kívül, I_K < 4 mA és I_K > 20 mA, zöld fény jelzi a készenlétet. I_K > 20 mA, és 4 mA felé mozog a távolság csökkenésével (teljes takarásnál az érték kb. 2,5 mA).

Egy adott fémmel elérhető érzékelési távolság a tipikus redukciós tényezőkből és a névleges érzékelési távolságból (S_n) számítható: érzékelési távolság = S_n × redukciós tényező

Kábelezésnél az induktív érzékelők vezetékeit az erősáramú kábelektől elkülönítve, vagy árnyékolva kell vezetni, mert szélsőséges esetben az induktív feszültségcsúcsok a beépített védelem ellenére is tönkretehetik az érzékelőket. Az izzólámpák közvetlen vezérlése kerülendő, mert a bekapcsolás pillanatában az áram sokszorosa a névlegesnek és tönkreteheti az érzékelők kimeneti áramkörét.

Két különböző típusú induktív érzékelő létezik:

1. fémbe és más anyagokba síkba beépíthető. Ezek az érzékelők egymáshoz közel is lehetnek.
2. fémbe síkba nem beépíthető. Ezek az érzékelők is síkba építhetők azonban nemfémes anyagokba. Két vagy több ilyen érzékelőt egymás mellé építve szünetet / szabad zónát kell hagyni közöttük